A diófa hazánkban őshonos növény, már a honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek ma is Tiszabecs, Tiszacsécse és Milota környékén található. A diófák összefüggő állományban a folyókat kísérő galéria erdőkben fordulnak elő. A diófáknak úszó termése van, ezért kedvelik a folyók árterületét, de madarak is terjesztik.

A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet, szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, követi. Az eredmény enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság.

A zöld dióból különféle esszenciák, borok, likőrök, olajok, lekvárok készülnek. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon.

A gasztronómiai vízitúránkon megkóstolhatja a zöld dióból készült diólikőrt.

 

Különleges desszertként egyaránt igazi ínyencség. A zöld dió azon kevés ételek egyike, amelyet nem kizárólag egyetlen fogáshoz lehet fogyasztani. Íz kiemelőnek is kiváló különböző húsokhoz, kacsához, libához, és vadakhoz, de kiváló alkotó eleme lehet a sajttálnak is.

Ha desszertként szeretnék fogyasztani akár gyümölcstálakhoz, kelyhekhez, akár fagylaltféleségekhez is kiválóan illeszkedik.

A zöld dió szirupban figyelemre méltó C-vitamin és vastartalommal bír, és a népi gyógyászat szerint máj, gyomor és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, valamint segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet is. Kilencszer annyi C- vitamin van a zöld dióban, mint a csipkebogyóban. A mézes zöld dió immunerősítő.

Jöjjön el gasztronómiai vízitúránkra és a sok finomság mellett kóstolja meg a zöld dióból készült diólikőrt.